Csak 5 perc figyelem

Ma bal lábbal keltem! Biztos az időjárás! Lehet, hogy a ciklusom. Biztos nem aludtam ki magam. És így tovább. Keresgetjük az okokat, hogy mi bajunk van, pedig tegnap még tökéletesen jókedvűek, kisimultak voltunk, és ránézésre semmi sem indokolja rosszkedvünket.

Aztán csak törjük a fejünket, mi történhetett? Hogy tudnám elmulasztani? Próbáljuk feldobni magunkat. Legtöbbször rá sem jövünk, kizökkent valami vagy a nap elmúlik, mi pedig másnap vagy egy-két nap múlva jól ébredünk, és a korábbi rosszkedv el is tűnt.

Csodaszerem nekem sincs ezekre a szituációkra, de néha segít, ha egyszerűen csak leülünk 5 percre, biztosítunk magunknak néhány nyugodt pillanatot, odafigyelünk magunkra, szeretettel viszonyulunk testünkhöz, lelkünkhöz ahelyett, hogy erőnek erejével forszírozzuk magunkat, hogy ugyan mi a gond és hogyan tudnánk elmulasztani. Néha csak 5 perc figyelemre van szükség, néhány mély hasi lélegzetre, és arra, hogy szeretettel gondoljunk magunkra, megbecsüléssel. 

Ha rendszeresen meditálunk vagy jógázunk, lehet egy ilyen önmagunkra való figyelés az aznapi gyakorlásunk, de lehet ez egy ebédszünetben eltöltött 5 perc magunkkal, mikor leülünk a székünkbe, kikapcsoljuk a monitort, az egyik kezünket a hasunkra, másikat a mellkasunkra tesszük és puhán figyeljük, ahogyan a levegő megtölti tüdőnket, majd egy idő után, mikor a légzés elkezd önmagától lassulni, fokozatosan, lassan, de egyre mélyebben szívjuk be a levegőt addig, hogy a hasunk is mozgásba jöjjön. 

Ti hogyan élitek meg az ilyen napokat?